Antoine Pinay
| Antoine Pinay | |
 | |
| Antoine Pinay 1969-ben | |
| Franciaország miniszterelnöke, nemzetgazdasági és pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1952. március 8. – 1952. december 23. | |
| Előd | Edgar Faure |
| Utód | René Mayer |
| Franciaország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1955. február 23. – 1956. február 1. | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született | 1891. december 30. Saint-Symphorien-sur-Coise |
| Elhunyt | 1994. december 13. (102 évesen) Saint-Chamond |
| Párt | Parti radical |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Institution Sainte Marie-La Grand'Grange |
| Díjak |
|
 | |
| Antoine Pinay aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Pinay témájú médiaállományokat. | |
Antoine Pinay (Saint-Symphorien-sur-Coise, 1891. december 30. – Saint-Chamond, 1994. december 13.) francia vállalkozó, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 12. miniszterelnöke.
Pályafutása
[szerkesztés]Felmenői a kalaposiparban dolgoztak, apja is szalmakalap készítő kisipari üzemet működtetett. Pinay a Marista atyáknál tanult Saint-Chamond-ban, de nem tette le az érettségi vizsgát. 1912-ben belépett az 5. tüzérezredbe. 1913-ban altiszt, majd ugyanabban az évben őrmester rangot kapott. A háborúban súlyosan megsebesült az első marne-i csatában, ezért rokkantnak nyilvánították és nyugdíjazták. Gyógyulása után apja bőrcserző üzemét vezette. Sokat tett a környék bőriparának fejlesztése, és modernizálása érdekében.
1929-ben Saint-Chamond polgármesterévé választották. 1977-ig állt a város élén. 1936-ban Loire megye parlamenti képviselője, 1938–40-ig pedig szenátora. 1940. július 10-én Henri Philippe Pétain teljhatalmára szavazott. 1941-ben a Vichy-kormányba hívták, de 1942-ben lemondott minden tisztségéről és elhagyta a kormányt. Üldözött zsidókat és francia ellenállókat segített Svájcba és Algírba menekülni. 1946-ban újra a nemzetgyűlés tagja lett.
1951. július 12. és 1952. március 8. között közmunkaügyi és közlekedési miniszter René Pleven első és második, Henri Queuille harmadik, majd Edgar Faure első kormányában.
Vincent Auriol elnöksége idején 1952. március 8-án kormányt alakított, a közmunkaügyi és közlekedési tárcákat is megtartotta. Kormányzása idején aranyfedezetű nemzeti államkötvényeket bocsátottak ki, és sikeresen megfékezték az inflációt. 1952. május 27-én aláírták Párizsban az Európai Védelmi Közösségről szóló szerződést. 1955. február 23-án Faure második kormányában külügyminiszter lett. 1955. november 2. és 6. között Pinay és V. Mohammed marokkói király megtárgyalták és aláírták a La Celle-Saint-Cloud-i egyezményeket, amelyek Marokkó függetlenségéről és a szultán madagaszkári száműzetéséből való visszatéréséről szóltak.
Charles De Gaulle 1958-ban harmadik kormányának pénzügyminiszterévé nevezte ki. Működését az ország pénzügyi helyzetének egyensúlyban tartása jellemezte.
1958 és 1969 között az Európai Parlamentben képviselte Franciaországot. Pályája kezdetén „kalapos embernek” hívták. Végül „a Saint-Chamond-i bölcsnek” nevezték, és számos politikus kérte ki tanácsát.
Források
[szerkesztés]- Michelle Zancarini: Portrait d’Antoine Pinay (francia nyelven). fresques.ina.fr, 1994. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
- Biographie d’Antoine Pinay (francia nyelven). hist-geo.com. [2018. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]
